A külső udvari homlokzat rendbetétele után egy nagy lélegzetet véve realizálódott, hogy bizony a “kerttel” is kell valamit kezdeni, mert hiába a kertkapcsolat, ha egy elszáradt konténeres leanderen kívül csak gyomok és némi építési törmelék van az udvaron és kiülni sem lehet, ha az egyedüli szilárd burkolatot a járda jelenti. Természetesen a költségvetés már nagyon a végét járta, ezért többlépcsős kertépítést terveztünk, azaz előre megtervezzük az egész kertet, de részenként haladva építjük meg. Úgy döntöttünk, hogy első körben a vízszintes területet építjük át még a tél beállta előtt, majd kitisztítjuk és beültetjük a rézsűt, aminek a végső kialakítását egy-két év múlva végezzük el.

A munkálatok ősszel kezdődtek, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk. Figyelembe véve a szűkös költségvetési keretet, egyelőre nem helyeztünk el kerti építményeket, hanem kizárólag a növényekkel terveztünk minél látványosabb hatást elérni, valamint igyekeztünk hasznosítani minden, már meglévő építőanyagot, mint például a járda térkövei, amit elbontás után arrébb helyeztünk, helyet teremtve egy hosszúkás fűszerkertnek, valamint kiegészítettük egy tíz négyzetméteres félkör alakú kiülő terasszal.

Az újonnan kialakított pihenőrész körüli és a járda melletti régi talajt 30 cm mélyen termőtalajra cseréltük és még októberben beültettük, hogy növényeknek a tél folyamán legyen idejük begyökeresedni és tavasszal már csak a lombozat növekedésére “koncentráljanak”. Az őszi telepítés további előnye, hogy a már elvirágzott évelőnövényeket ilyenkor a kertészeti árudákban kedvezménnyel lehet beszerezni , viszont a következő tavasszal vagy nyáron teljes pompájukban élednek újjá.
A mi őszi ültetésünknek is meglett az eredménye: kora tavasszal hirtelen gyors növekedésnek indultak a virágzó évelők (sárga cickafark, tűzliliom, sárga menyecskeszem, pázsitviola, díszgyertya…) és a lomblevelű örökzöldek (keskenylevelű babérmeggy, cserjés borostyán, mirtuszlonc, tűztövis…), valamint a hagymások, piros, fehér, sárga tulipánok és nárciszok adtak lélegzetvételnyi időt a díszfüveknek, hogy a tavaszi visszavágást követően nyárra fokozatosan vegyék át a nekik szánt területet.

Azonban bármilyen gyorsan nőttek az évelők és cserjék, a teljes zárás néhány hónap alatt nem lehetséges, ezért az üres területet egynyári virágmaggal vetettük be. A sárga és fehér színek kiegészítőjeként piros rézvirágot, talajtakaró szegélynövényként fehér tengerparti fülesternyét választottunk. A csupasz betonfelületek mielőbbi takarására borostyánt ültettünk.

A pihenőrész elkészült, azonban a rézsűvel is kezdeni kellett valamit, de nagyobb átalakítást ebben az évben még nem terveztünk. Mindazonáltal ideiglenesen sem maradhatott csupaszon, ezért még a tavasz beköszönte előtt magról neveltünk napfénykedvelő és szárazságtűrő egynyári virágokat: borzas kúpvirágot, ernyős verbénát, seprűfüvet és rézvirágot. A kész palántákat májusban ültettük ki, így nyár közepétől késő őszig lila, sárga és piros színben pompázott a lejtős terület.

Remélem, minél hamarabb bemutathatom a teljesen kész kertet, de talán már az eddigiek alapján is sikerült képet nyújtani két fontos dologról: átgondolt tervezéssel nem feltétlenül muszáj a kertünket egy szuszra megépíteni, illetve szűkebb költségvetéssel is gyorsan szép eredményt érhetünk el megfelelő növények kombinációjával.