Első munkáim egyike igencsak nagy kihívást jelentett. Budapesten a II. kerületben, Pesthidegkúton egy gyönyörű, új építésű társasház földszinti lakásához tartozott egy közepes méretű terasz, annak folyatatásaként pedig a terasz felé lejtő, magas, meredek és formátlan domboldal, ahova csak a házigazda cicája, Árti mászott fel szívesen rovarokra s sünökre vadászni vagy csak lustálkodni a napsütésben. Az eredeti állapotról nem maradt fenn használható kép, de körülbelül így nézett ki:

Kinduló állapot

Kinduló állapot

Árti, a négylábú domblakó

Árti, a négylábú domblakó

A domboldal nem csak meredek, de gazos is volt, tele kiirthatatlannak tűnő orgonabokor tövekkel, sarjakkal, új hajtásokat növesztőakáctuskókkal, termőréteg nélküli sárga, kissé agyagos talajjal, ráadásként a domboldal tetején lévő szomszéd telket elválasztó kerítés csupasz beton zsalukövei sem nyújtottak szívderítőlátványt.

Mielőtt nekiláttunk volna a munkának, több változat ötlete is felmerült. Az egyik szerint gyakorlatilag lebontottuk volna az egész domboldalt, minél nagyobb vízszintes területet kialakítva egy magas támfallal kiegészítve, de egyrészt iszonyatos költségekkel járó tereprendezési és építő munkával járt volna, nem beszélve a természetes domborzati viszonyok radikális megváltoztatásnak negatívumairól.

Így, a kert tulajdonosával közösen úgy döntöttünk, hogy inkább használjuk ki a természet adta terep előnyeit és azt alakítsuk az ott lakó kétlábúak által is kényelmesen és biztonságosan használható díszkertté.

Itt szeretném megjegyezni, hogy többször tapasztaltam már, hogy a vízszintes kerttel rendelkezők dimbes-dombos kertrészletekre vágynak, míg a hegyoldalak kertjeinek tulajdonosai minden négyzetméter vízszintes területért hálásak. Úgy gondolom, hogy egyik változat sem szebb vagy csúnyább, mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, de egy biztos: terepviszonyoktól függetlenül mindenhol van lehetőség gyönyörű kert kialakítására.

Visszatérve a szóban forgó kertre, az alsó támfal már a társasház építése során elkészült, amit beton flórakosarakból alakítottak ki. Esztétikai szempontból nem személyes kedvencem, de elvitathatatlanul praktikus, arról nem beszélve, hogy könnyűmegépíteni. A domboldalra tervezett teraszok építőanyagául sárga mészkövet választottunk, ami nem igazán harmonizált a már meglévőbetonfelülettel, viszont költségtakarékossági szempontokat figyelembe véve, az alsó támfal újraépítését elvetettük, inkább úgy döntöttünk, hogy kúszó és indás örökzöldekkel (borostyán és meténg) ültetjük be a flórakosarakat, amik egy -két éven belül szép zöld falat képeznek a csupasz betonfelületen.

Csupasz betonfelület

Eredetileg három teraszt terveztünk, szintenként 1 méteres támfalakkal és rézsűvel, de az építés során kitalált apró variációkkal sokkal izgalmasabb struktúrát értünk el szinteltolásokkal, pihenők kialakításával mégpedig úgy, hogy a változtatás az eredeti költségvetést nem befolyásolta. Az esztétikai előnyökön túl az alacsonyabb teraszokon a kertészkedés is egyszerűbb, nem kell hajolgatni, térdelve növényt ültetni vagy ápolni. A szintek közötti közlekedést három lépcsővel oldottuk meg, játékos, kanyargós ösvényszerűkialakítással. A lépcsők a későbbiekben fa- és kavicsburkolatot kaptak.

Pihenő terasz két lépcső között

Pihenő terasz

Földbevájt lépcső a baloldalon még burkolatok nélkül

Földbevájt lépcső

Csupasz rézsű a jobboldali lépcsőkkel

Csupasz rézsű

A kertet májusban építettük, a növénytelepítés szakaszosan történt tavasz és nyár folyamán, vegyesen ültettünk örökzöld és lombhullató cserjéket (boróka, puszpáng, törpefenyő, cserszömörce…), kis helyigényű fákat (gömbmeggy, szömörce, magnólia, szerb luc…), a rézsűre az eróziót gátló örökzöld lomblevelű kúszónövényeket, cserjéket, fűféléket (örökzöld bangita, mirtuszlonc, kecskerágó, madárbirs, medve csenkesz). A virágzó évelők a kis teraszokon és pihenőrészen kaptak helyet. (évelő margaréta, őszirózsa, napfényvirág, harangvirág, abesszin kardvirág, menyecskeszem, japán szellőrózsa és persze a tavaszi hagymásokat sem hagytuk ki: telepítettünk darwin tulipánt, nárciszokat, gyöngyikéket).

A növények kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a kert ne csak nyáron, hanem minden évszakban látványos legyen, télen az örökzöldek és az építészeti elemnek is beillő szömörce kanyargós fekete törzse és fennmaradó virágzata, a kecskerágó télen lilára színeződő lombja nyújt csodálatos látványt, tavasszal a virágzó fák, hagymások és sziklakerti virágok dominálnak, ősszel pedig a cserjék és fák és betonfalat eltakarni hivatott vadszőlő színes lombjai érvényesülnek.

Az októberi állapotot mutató képen jól látszik, hogy a május végén ültetett vadszőlő néhány hónap alatt rengeteget nőtt és futja be a betonkerítést.

A kert őszi képe: a fiatal növényeket fenyőkéreg borítással védtük a téli fagyoktól. A lépcsők burkolás, a teraszok még füvesítés előtt állnak.

A kert őszi képe

Első munkáim egyike igencsak nagy kihívást jelentett. Budapesten a II. kerületben, Pesthidegkúton egy gyönyörű, új építésű társasház földszinti lakásához tartozott egy közepes méretű terasz, annak folyatatásaként pedig a terasz felé lejtő, magas, meredek és formátlan domboldal, ahova csak a házigazda cicája, Árti mászott fel szívesen rovarokra s sünökre vadászni vagy csak lustálkodni a napsütésben. Az eredeti állapotról nem maradt fenn használható kép, de körülbelül így nézett ki:

Téma

Hagyj üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Close
Go top